Pénteken, gondoltuk, elmegyünk kirándulni egyet. Soha jobbkor. Indulás délben, odakint 45-50 fok, az út a keleti parton lévő kis szigethez a sivatagon és egy kőhegységen keresztül vezet, és mivel Ramadan van, napnyugtáig semmi sincs nyitva, az utcán enni-inni, és autóban hangosan zenét hallgatni szigorúan tilos. Ideális. A vizet úgy ittuk, mint Amerikában a piát - nejlonzacskóba csomagolva, kuplungig lehajolva, szívószállal, a csokit egyből arcba inzertáltuk, a banánt meg térkép mögé bújva nyeltük. Bár mi nem böjtöltünk, délután négyre már olyan éhesek voltunk, hogy gondoltuk, leölünk egy útszéli kecskét, de aztán két dolog is eszünkbe jutott: egyrészt az, hogy L asszony vegetáriánus, másrészt meg hogy biztosan nagyon sokan nem örülnének annak, ha kecskét ölnénk az út szélén - beleértve a kecsketulajt ill. az ide vonatkozó isteneket és prófétákat is -  így kitartó keresés után találtunk egy szállodát, ahol volt étterem, abban pedig kiszolgálás. Kisebb csoda. Persze sör nem volt. Különben oda költöztem volna:) Misztikus, de a szálloda (a szívet melengető Sandy Beach Hotel nevű) pont az volt, ahová eredetileg indultunk, úgyhogy délután fél ötre, mikor letették elénk az ételt, és kinéztünk az ablakon a pazar kertre és kellemes öbölre, meg is jött a világbéke.

Íme ugyanez képekben. Szóljatok hozzá bátran. Magányos itt éjjelente képeket pakolni az internetre. Különben még a végén azt fogom hinni, hogy nemcsak hogy magányos, de hülyeség is. És akkor hová lesz a világbékém?

Sharján át északnak.

Még mindig Sharjah.

Városrendezés.

Roadhouse blues

Pénteki piac.

Tigris és a tehén.                                                                                                                 

A piac mellett egy érdekes műalkotás.

A semmi közepén. Vagy sarkán.

Ide nem jut el az éjszakai 78-as zaja.

Ööö... a Blahára legyen szíves!             

És melyik úton menjünk?

Itt az újságosnál álljunk megy egy percre, ha   lehet.            

Aztán meg be kéne ugranom a mosodába is.                                                                                                     

       Vagy a kőmedencébe.

Leszámítva a kőrakást, Hawaii majdnem ugyanígy néz ki. Na meg a Blaha is.                                                                                     

 ui. a fenti képnek vmiért a képszerkesztő levágta a felét, így nem láccik, hogy a háttérben lévő hegyeknek és az előtérben lévő pálmafáknak meg öbölnek köszönhetően a helynek amúgy egy pici hawaii feelingje télleg volt:)) de sebaj, nekünk megvolt:)

 Egyesült Hawaii Emirátusok. Szemben Snoopy Island, ami állítólag azért Snoopy, mert hogy hasonlít rá. Mi ebből a szögből ezt nem tudtuk megerősíteni.

Na ezért voltunk annyira éhesek...

Hazafelé...

Amikor új értelmet nyer a naplemente: már csak pár perc és újra lehet legálisan enni...

Béke veletek