Csak hogy megnyugtassak mindenkit, gondoltam gyorsan megosztom veletek azt, hogy óriási léptekkel haladok afelé, hogy Dubai úgy működjön, ahogy én szeretném. Ma ugyanis megtörtént a csoda, pedig még nem is vagyok itt három hónapja: egy taxi SÁVOT VÁLTOTT, hogy felvegyem engem. Na most aki járt már itt, vagy a kollegák, akik itt élnek tudják, hogy ilyen gyakorlatlag nem történik az emberrel. Sőt, miután beültem (asszem) még köszönt is. Nyilván látta rajtam, hogy nem olyan csávó vagyok, aki kiszáll a taxiból, hazamegy, aztán megírja őket blogon, hogy milyen bunkók. Látta rajtam az elkötelezettséget, hogy én márpedig szeretnék taxiba szállni, és a kitartó toleráns hozzájuk állást. További háttérinformáció a nem itt élőknek, a csoda megértéséhez: amellett, hogy... na, hogy is mondjam, melyik szóval "előfordulgat", "megesik", hogy nem köszönnek, amellett SOHA, vagy inkább soha plusz egyszer szállnak ki például segíteni pakolni. Eddig kb. 5ször voltunk az IKEÁban és mind az ötszor a fél áruházat kitoltuk a taxi droszthoz, és még egyszer sem fordult elő, hogy kiszálltak volna segíteni. Az viszont igen gyakran megesik, hogy beülsz, megmondod, hová mész és azt mondja, oda nem visz el. De nem azért, amiért New Yorkban, mondjuk, hogy mert fél arra a környékre menni, hanem nem tudni miért. Pontosabban azért, mert: nem.
Ja és az is igen gyakran megtörténget, (mondjuk 5ből 4,75ször), hogy hívsz egyet, mondják, oké, és fél óra múlva rájössz: pont olyan, mintha nem is hívtál volna. A taxidiszpécserek itt rájöttek arra, hogyan lehet meg nem történtté tenni a dolgokat...
Ezek után az, hogy ma sáv váltással érkezett meg elém az autó, mondom, csodának számít. Legalább akkorának, mint egy égő csipkebokor, amit Woody Allen szeretett volna látni valamelyik filmjében. Aztán az, hogy hazafelé pedig még egyetlen egy percet sem kellett várnom csütörtök - azaz a hétvége kezdetének - estéjén, hanem kijöttem az étteremből, (nagyon finom indiai vajas csirkét ettem, a gurmanoknak mondom) és épp megállt előttem egy bérautó, az már nem is tudom, maga a dupla csoda. Vagyis mindjárt tripla: 1. csütörtök este, 2. megállt, 3. elvitt. Ez olyan, mint amikor khm... Las Vegasban az utolsó, minden mindegy alapon bedobott egydollárosodra a félkarú rablón elsőre bejön a három 7es. (Ugye Jogász?:) ) Kár, hogy itt nincs kaszinó, mert ma tuti bemennék egybe...
De nem baj, ne legyünk telhetetlenek, ma kétszer egy percre így is belém költözött a világbéke.