na, az van, ha nem írok, nem válaszoltok, mos má tom. a földön fekve írok, rövid leszek. a cafén a live seedset hallgatom... a tupelo szól, megrohant néhány emlék, és eszembe jutott egy sor ember, arról meg még egy sor, és arról meg az, hogy fura hogy eljöttem otthonról, mer most még inkább látom menniyre nincs ideje egymásra az embereknek. s ez nem korral jár, kortüntet, népbetegség, járvány. az agyat támadja meg és elhiteti vele, hogy "neked nincs időd semmire". két hete lassan hál istennek itt van a családom, azóta nem írtam, mer kicsit mozgalmasak voltak a napok, s azóta összesen 2 levelet kaptam otthonról. ezek után még inkább örülök h eljöttem. esküszöm nem rohadtköcsögségből, de az jutott eszembe, miközben cave szólt a fejemben és feküdtem a hideg kövön (tegnap leéégtem kicsit a napon) hogy végül is ez így van rendjén, illetve nem, rendjén nincs, hanem hogy csak eccerűen ez van, és amúgy meg tulajdonképpen otthon is mindenki egyedül van, csak ott azt hiszi h nem, mer ott többen vannak egyedül körülötte. itt meg csak én vagyok egyedül egyedül a nap nagy részében, és tök jól vagyok és még csak nem is az emlékeimből élek, hanem magamból. és ha nem írtok, kis buzik, nem válaszolok én se. :)))) sok kis mosolygós jel, nehogy félre értsétek. Magyarul, ha ennyi időnk van egymásra, nem tök mindegy hogy hol vagyok? Akár lehetek dubaiban is, és itt nem érhetek rá, vagy timbuktuban, a horn-fokon. ja ott ne azér:)))... Jack the ripper. ez szól a kis gyönyörű barnára sült fülemben, némán rúgkapálok, nagyi, gyermek, feleség itt alszik a szobában, még szerencse hogy nem írógépen kell írnom.
One more man gone. Van amikor minden arról szól, amiről éppen szó van. Asszem mostanra fogtam fel nagyjából, h eljöttem otthonról. hogy milyen kurva fura. még nem értem, csak érzem. egész életemben erről álmodtam, most itt van, és olyan, mintha mindig itt lettem volna. már nem itt, hanem valahol máshol mint otthon. a tengerparton. már megismernek a kocsmában, a boltban, a fényképésznél, a benzinkútnál, a vízumirodában, pár étteremben szerteszét a városban, a Nap tudja, milyen szögben süssön rám, a pálmafák meghajolnak, ha elhaladok mellettük bringával, csak egyetlen kérdés van: ha én itthon vagyok, ti hol vagytok?? ti hol voltatok eddig, hol vagytok most? mér nem velem? se testben, se lélekben, se szóban, se betűben virtuálban... hol vagytok? benne a szupervákumban? egyszerre vagyok veletek és nélkületek és ti ezt nem érthetitek, mert nektek ott van az ismerős vákum és az ismerős többi vákumhaver. gyertek kia vákumból bazeg, mer annyira jó a dobozon kívül. néha persze engem is beszippant, de nem hagyom, mer unom. unom a vákumot a mókuskerékvákumot, a nem érek rá a haveromnak írni három hónap alatt egy sort sem vákumot. a paravákumot... parázok még oykor olykor, de aztán gyorsan kimegyek a napra, leégek és így elterelem a figyelmem
nem tom mér ezt írom, mér írom ezt... nem szemrehányás, esküszöm. már a múltkor is elkezdtem egy ilyen levelet, egy ilyen fejből ki, gépbe be levelet, aminek nem volt se füle se farka, de azt kitöröltem, mer asszem a végén én se értettem volna. ti értitek amit most írok? gyertek le a játszótérre, ki az utcára, le a kocsmába, szálljatok ki a mókuskerékből, menjetek el egy új helyre, egy lepattant helyre, egy néma helyre, egy zajos helyre, egy ismeretlen helyre, egy ismeretlen rovátkába, csapásra, töröljétek ki a seggeteket bal kézzel, igyatok fehér kávét, borotválkozzatok két kézzel, csak vmi legyen má, írjon má vki egy sort, hogy képzeld ecsém az történt hogy ma befordultam egy sarkon és szembe jött egy kék pincsi és tök jó kedvem lett tőle, és gondoltam megírom neked vagy valami. nem azér mer nem tok enélkül élni hanem mer szeretlek titeket és nem akarom hogy ti sarkon álló pincsikről szóló beszámolók nélkül éljetek. vagy csak szimplán szartok rám? az is oké, mer akkor abbahagyom ezt a nagyképű dumát, és a helyemre megyek.
na akkor most leírom a lényeget: szeretlek titeket, a világbékét is, és szeretném, ha tudnám mi van veletek. vagy ha ti tudnátok. nem, már megint letértem a lényegről. szal, azt szeretném tudni hog ymi van? vagy ez nem tőletek függ? ha ez most egy könyv lenne, innen nem nagyon lehetne tovább folytatni:) mer az írónak nincs elképzelése arról, mit írjon. illetve van, csak túl sok minden jön ecerree és nem sikerül neki ezt megfelelően - szakszóval - csennölingelni.
egy sor kimarad
2 hete elindultam bringával először a városba (Ill a város egyik régi részébe, Bur Dubaiba. Alacsony házak, por, kosz, élet, sürgés, munkások, középirodisták, helyiek, indiaiak, pakisztániak, bangladeshiek, guggolva szemlélődők, terjengő currys hú szag, forró beton, bátrabb turisták) és eltévedtem. Annyira jó volt, fogalmam se volt hol vagyok, honnan jönnek az autók, merre van a jobbra meg a balra, sütött a nap, izzadtam, kattogott az agyam, hol lehetek, hol lehet az ahová megyek, aztán betévedtem egy élő travel channel adásba, egy arab piacra. asse tuttam hol vagyok, se szó szerint, se átvitt értelemben. annyira jó volt. egy élő képeslap, amiben egész testtel gázoltam. élveztem. tudtam h előbb utóbb kilyukadok vhol, hogy vmi lesz, és addig felfedeztem a környék macskáit, moszkjait, áruhordóit, biciklistáit, a helyi astoria hotelt (nagyon szép, majd adok róla képet nemsoká) és kanyarogtam ide oda, és doorst énekeltem hangosan, és közben átfutott az agyamon, milyen jó lenne ha vmelyikőtök itt lenne velem eltévedve, mert megosztottam volna szívesen ezt az élményt. aztán arra gondoltam leírom, aztán eszembe jutott, ha ezt le tudnám írni, le tudnám írni milyen íze van pl. a nyers békának. Nyilván nyers béka íze. Na akkor úgy éreztem magam, mint aki életében először eltéved Bur Dubaiban....
vége a nick cave nek, újra a kopácsolás hallatszik. zene füleimnek. musica romantica. az új városi romantika. az új otthon hangjai. a már ismerős zaj. mint még nemrég a 61es villamos, vagy korábban a hév, és a repülök ferihegyen. most flexelés, betonillesztés, kalapácsolás, fúrás. ha megszokod, olyan mintha otthon lennél. illetve itthon. wherever I lay my head is home. épülnek az épületek vég nélkül, az építők építenek, mozgásban az erő, le a minimálbérrel, éljenek a milliárdosok. a határ a csillagos ég volt, itt már azt is lehozták, azóta senki se találja. már a határokat. az enyém a fejemben van, minden nap tágítom. különben egy helyben rohangálnék. az meg hosszútávon fárasztó. ezér nem járok konditermebe futni pl. rövidtávon meg uncsi, és beforduláshoz vezet. ha akarnám, honvágyam lenne bármikor. de minek? a hon ott van, ahol az ott hon. Rollins azt írta, hogy ha egyszer elmész otthonról, az otthon onnantól idézőjelbe kerül. én most úgy érzem, az otthon idebent van. minden, amit magammal hoztam itt bent, ami pakolódik rá, ami egyfolyamatában én vagyok, az az otthonom. érzett már valaki honvágyat maga iránt? sosem hagytam még el az otthonom úgy, hogy nem tudtam, mi lesz és mikor. legalább nagyjából. olyan, mint kint lebegni a tengeren egy mentőcsónakban. asszem. lebegsz, tudod, hogy majd vmi lesz, de addig is ott az ég a nap a víz, a lent meg a fönt, az előre meg a hátra társnak - meg a cápák, hogy izgalom is legyen. szerencsére itt a negyediken nincsenek cápák, szóval még jobb a helyzet. szokatlanul jó. jó és szokatlan. magányos és univerzális. mint bruce willis. igen, leülök reggel a wc-re, ti ott vagytok, én itt, belenézek a tükörbe, sármosan mosolygok, és tudom, hogy valami lesz. mer én vagyok bruce willis, szal még jó, hogy.
például meleg. reggel már 28 fok van, mikor kilépsz az erkélyre arcon vág a hőség, nappal bőven 30 fölött. napon már csak 8 pluszos faktorral ér lenni. (kényes bőrűeknek 40). én nem használom, (csak a kókuszolaj!), le is égtem. durván meleg volt, na. pedig egy hónapja készülök erre a teljes napra a tengerparton. napi-két napi egy óra. augusztusban a balatonon délben fázni fogok, az tuti. és fehér már nem leszek egy ideig. éljen a D vitamin. süljenek a fehérfiúk a napon, égjen a zsír, süljön ki a maradék stressz. tudom, hogy júliusban sikítani fogok az 50 fokban, de most élvezem.
ha lenne itt helyi ital, lecserélném a gintonikot csak hogy váltsak, hogy érezzem a különbséget, de nincs. marad a heineken, a gintonik illetve a gyömbéres-citromos tea. (mer ez új.)meg a hideg kövön fekvés leégett háttal, mer úgy jó merengeni
na mos meg megszólalt a mattafix új lemezének első száma, erre szoktam itt bringázni az urbánusban, jó a szövege, nekem írták ide, nekem szól mindenről + rólatok, hangosan szoktam kiabálni, miközben kelek át a nyolcsávos úton. And my friends are so far away and I wonder if they're ok and I wonder if the times are changed and I thought that I saw your face... hogy kapjátok be!!:))) ha nem írtok, nem válaszolok és még énekelni sem fogok rólatok a buszmegállóban várakozó fülöpszigeteki bevándorlókollegáknak
Üljetek fel a mittomén 67es buszra otthon, tévedjetek el, aztán írjatok, mit láttatok. vagy üljetek fel egy gépre , kimegyünk a sivatagba és eltévedünk. viszünk kokakólát, beváltjuk vízre. vagy akármi. csak mer szeretlek titeket, székely deszkások.
mos meg, zolikám, ha olvasod, grooverider szól, rainbows of colour... most már több mint 10 éves lemez , belegondolni is rossz. közben az öreg meg itt ül, és az ügyvédje nem fellebbezett. mi van??? 4 év... odamegyek, benyomom a t. bíróságnak a mysteries of funkot és sírva nyitják a zárat. persze tom, hülye volt, de végül is nem egy négy éves kislányt húzott végig a sheik zayed roadon vonohorogon...
mennyivel eccerűbb lenne ha lefénymásolhatnám a fejemet és szétküldhetném vagy könyve rendezhetném.
na, minnyá pirkad, mer egy kézzel fekve lassú gépelni
Lehet h ma nem kerültünk közelebb a világbékéhez, de remélem nem is távolodtunk tőle.