HTML

Live in Dubai

"a kis Petinek nagy álma válik valóra, és végre disszidalhat egy olyan helyre, ahol szép zöldek a pálmafák, szép kék a tenger, és jó meleg a homok"

Címkék

IndaFotó képek

Naptár

december 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31

A honvágy titokzatos tárgya

2008.03.19. 19:43 -pp-

Sziasztok! Na örömmel látom, hogy sikerült felkavarnom a virtuál állóvizet:) Köszi a kommenteket! Csak így tovább:) Minnyá én is röhögtem meg mosolyogtam egyet-egyet. Félre ne értesetek, a saját mondataimon is nagyon jókat tudok mulatni, de néha a változatosság kedvéért jó a tieiteket is olvasni. Nem akarok magyarázkodni, mer nem kenyerem, vagyis inkább már nem, de gondoltam, tisztázom a gondolataimat. Furcsa vagy nem, de nincs honvágyam. Hogy még nincs, vagy nem is lesz, azt nem tudom, de nincs. Nem azért írtam az előzőt, mert honvágyam lenne, hanem csak azért, mert szeretném, ha ti is szórakoztatnátok engem, mer sztem az úgy jó. Nem tom ki miért ír blogot, én azér írok, mer egyrészt kedvem van rá, ha már megcsinálták nekem rendes emberek, és felszólítottak rá, hogy írjak:), meg mert szeretek írni, másrészt meg azért, hogy szórakoztassalak titeket valós és virtuális barátaim. Csak gondoltam, jelzem, hogy én is szeretek szórakoztatva lenni.

Továbbá azért írtam ezt, mert most hogy a világ másik végén vagyok nagyrészt egyedül, szerencsére végre sok időm van gondolkodni és leszűrni a dolgokat, a saját életemmel meg úgy általában az élettel kapcsolatban. Ezért is nem nézek tévét (max egy-egy jól megválastott filmet dvd-n), és csak nagyon nagyon ritkán olvasok újságot, hogy ne pazaroljam a drága időt mások megfizetett, gyakran téves elképzeléseire, gondolataira, amikor nekem is annyi van, hogy néha alig bírom követni. Ilyenkor felmegyek a tetőre a napra meditálni egy kicsit, meg úszom egyet a medencében, szerencsésebb, ráérősebb esetben, mint például holnap is, kimegyek a tengerpartra, újra és újra hálát adok a sorsnak, (meg magamnak és b. nejemnek), hogy ezt megtehetem, aztán lejövök és csinálom tovább a dolgaimat.

Honvágyam továbbá nem azért nincs, mert nem szeretem az amúgy per pillanat nem maximálisan szeretetreméltó hazámat, hogy ilyen kedvesen, eufémisztikusan fogalmazzak, hanem azért nincs, mert rájöttem, hogy a honvágy egy csapda. (Bocs, félbeszakítom magam. Tulajdonképpen azon is el kéne gondolkodni, hogy ma mit is jelent az hog y haza haza?? A haza vajon MINDEN, ami otthon történik minden szinten? Politika, média, foci, blaha lujza téri aluljáró, stb? Vagy csak valami ideál? Elvont piros-fehér-zöld büszkeség? Vagy a haza csak a családom, a barátaim, az otthonom, szűkebb körynezetem, életterem végösszege? Vagy az ország teljes történelme, minden aspektusa együttvéve? A szomszéd MAri néni aki rúgdossa az ajtót? A csávó, aki leüti a nyugíjas nénit 201 forintér? Az apa aki megersőzsakolja a saját hat éves lányát? Az is a haza?  És ha tegyük fel például hogy hiszünk a reinkarnációban, akkor nem badarság ma arra büszkének lenni mi történt, mondjuk 1552-ben Egerben??, mert akkor lehet hogy mi épp Indiában éltünk, vagy Grönlandon. Mert uyge ebből a perspektívából nézve akkor büszke lehet az ember Thaiföld történelmére vagy Chiléére, hisz ki tudja, ott hányszor éltünk. Én például erős köteléket érzek a polinézekkel, maorikkal, őslakos hawaiiakkal. (És nagyon mennék tahitire is , oda is húz a szívem:)) )  Ettől függetlenül, ha Új-Zélandon rossz környékre tévednék, lehet hogy lekapnának a lábamról a nagydarab szigorúra tetovált városi maori harcosok, mondván mit keresek az Ő földjükön. (Láttátok az Egykoron harcosok voltak című filmet? Nézzétek meg, elég jó.) És akkor kezdhetném nekik is elmagyarázni, hogy ez valszeg ugyanannyira az enyém is, mer lehetséges hogy épp én voltam a te ősöd. Meg hogy tulképpen testvérek vagyunk mind, meg ilyesmi. Na mindegy, ebbe most nem bonyolódjunk bele, csak hirtelen bevillant, hogy tulképpen nem tom mit is jelent az valójában hogy "haza". De persze azért szeretem:) Vagy mondjuk így: örülök, hogy ezúttal Magyarországon születtem, és megtapasztalhatom azt is, milyen magyarnak lenni. Egy nagy előnye például biztosan van a dolognak. Tegnap belenéztem a tükörbe zuhanyzás után, és megrökönyödve, fanyalogva tapasztaltam, hogy ahhoz képest, hogy mennyire barna a hátam, MENNYIRE fehér a seggem. (Elnézést a kifinomult hölgyolvasoktól: a hátsóm:) Álltam a tükör előtt és belém villant a szörnyű felismerés, hogy amíg itt élek, addig ezt a problémát nagyon nehezen fogom tudni feloldani. Max úgy, ha a jövő héten veszünk egy tengerparti medencés házat, ahol elbújhatok és meztelenül napozhatok kedvemre. Azért a jövő héten, mert holnap szünnap, a Próféta születése napjának okán, vasárnap, az első itteni munkanapon meg húsvét van. (Asszem:))  Vagy nem? Nem tom:))), De ameddig nem lesz meg az a medencés ház, kénytelen leszek rikítóan fehér seggel (hátsóval) élni, mert azonnal bebörtönöznének, ha meglátnának elbújva a sásban a tengerparton, hogy a seggemet (hátsómat) napoztatom, vagy fent a teraszon vagy bárhol. Otthon például úgy oldottam meg ezt a kérdést, hogy kiraktam egy takarót az erkélykorlátra, és amikor jó magasan volt a nap, pont rásütött. Azt ha megláttak, megláttak mit érdekele engem? Jó érzés ám, próbáljátok ki. Fura, mert hisz szokatlan. Azt a részt ritkán éri nap:)) Na ez például nagy előny otthon:))

Amúgy ha már itt tartunk, azon is elmerengtem a minap, hogy az emberek annyira hülyék. Lejönnek erre a gyönyörű Föld nevű bolygóra, mindenféle elképesztőbbnél elképesztőbb szabályokat találnak ki, 3 x 3 méteres korlátok közé szorítják magukat meg egymást, aztán csodálkoznak, ha nem érzik jól magukat, csodálkoznak, hogy mindenféle elmebetegséget kell elkövetniük ahhoz, hogy kicsit felszabaduljanak, kicsit elszabaduljanak, éljenek. Nézzétek meg példának okáért a japán közép és felsővezetőket pl, akik eleve szupersúlyos tradíciók szupersúlyos korlátai közt élnek amire jön még az irdatlan stressz, csoda hogy olyan elfajzott a  szexuális "kultúrájuk", amilyen? A múltkor kaptam egy képet B fatertól, nem biztos, hog y japán volt, de ide vág, mer az tuti hogy ázsiai, amin nők varangyosbékák közt fetrengtek és űzték a pornót. Egyszerűen annyira megdöbbentő volt, hogy hányni se volt erőm. De az hogy a japán csávó kimegy a munkahelyéről majd átmegy a szomszédos klubba beöltözik nőnek és úgy lép fel a kollegái előtt, az alap. Szóval, hol is tartottam. Még jó hog y le van írva, visszakereshetem:)) Ja, igen, hogy az emberek tök hülyék. Gondoljatok bele hány ezer vagy százezer írott és íratlan szabály van a Földön. Micsoda pazarlás. Életünk fele azzal megy el, hogy mások által kitalált elmebetegségeknek hódolunk be. Persze a nagy tudorok tudják, hogy a szabadság idebent van nem odakint, de a seggem attól még nem lesz barna:))) ( A hátsóm.)

Na most holnap ne küldjetek olyan kommenteket, hogy miylen kár hog ynem érzem magam szabadnak, mert nem erről írok épp:) holnap nem akarom újra megmagyarázni:)) Ez csak egy mellékvágáyn volt. Mondtam, hogy rengeteget agyalok msoanában. persze, ami gondolat már nem kell, azt igyekszem idővel szélnek ereszteni. ezér is jó hogy itt van tengerpart, mert ott szépen kimosódnak a felesleges dolgok az ember fejéből, meg kifújja a homokos szél. Homok a széééélben, tudom, hogy az vagyok:)) Ha már itt tartunk. Eddig kb nagyon sokszor lent voltam a parton, és kb háromszor sikerült is belecsúsznom abba a tudatállapotba, amit olyannyira kerestem mindig és keresek ma is, amikor tengerparton vagyok. Pontosabban ma már nem keresem, igyekszem hagyni, hogy megtaláljon. Az az érzés, amikor semmi sincs. Amikor tökéletesen üres a fejem. meg én. Olyan mintha egy kicsit meg is nyílna a koponyám, és az ég belérne föntről, és még pluszban feltöltené kellemes semmivel. Fantasztikus. 2 vagy 3 napja kb két percre sikerült ebbe belecsúsznom, észre se vettem, csak amikor kijöttem belőle. (Ja, most ugrik be, aznap épp márc 15 volt, úgyhogy én a lehető legjobb mód töltöttem azt a napot: békében. ) A spontán mód a legjobb, akkor teljes. mert szoktam előidézni is meditációal, de az sosem olyan tökéletes, mert valahogy még mindig marad bennem egy kicsi rész, ami tudja, hogy épp meditálok. Szóval ez az érzés nagyon sok mindent megér, és többek között ezért nincs honvágyam. nekem a tenger adja meg ezt az érzést, de tudom, hogy a hegyekben, vagy a sivatagban vagy az Alföldön, sőt egy idő után a földalattin, de még a 6os villamoson is el tud jönni ez az állapot, csak itt mégiscsak kellemesebb megélni a 30 fokban a parton a tenger hullámzása mellett:)))  És ez a szabadságérzet nagyban kárpótol azért, hogy nem tom itt lebarnítani a seggem:))) (Nálam most új értelmet nyert a white-ass:)) )

(amúgy egyik nap, mikor a húgomék itt voltak, és lent voltunk a parton, kérdezte tőlem, hogy vajon másra is olyan elementárisan megnyugtató, mindent átható és átmosó hatással van e a tenger hullámzásásnak hangja, mint rá meg rám. Mondtam, nem tom, gondolom, hisz mindenki ember, mindenki anyaméhben kezdte, ami nyilván emkékezteti az embert a tengerre vagy fordítva, de most megkérdem tőletek: ti érzitek azt a kozmikus nyugalmat, azt a szuperagymosást, amit a tenger hangja végez rajtunk, amikor ott vagytok?

Na a tengerről meg a hátsómról ennyit, remélem érdekfeszítő volt:), kicsit még a honvágyra visszatérve: szerintem, ha valakinek honvágya van, az egész egyszerűen csak azt jelenti, hogy nem érzi jól magát ott ahol van. Vagy nem érzi jól magát a bőrében. Ha ez lenne velem a helyzet, akkor előbb megpróbálnék azon változtatni, amiért nem érzem magam jól magam ott ahol vagyok, aztán azon, hogy miért nem érzem magam jól a bőrömben, és ha még mindig honvágyam lenne, akkor felülnék egy gépre és hazamennék. Végül is nem száműzetésben vagyok.

Természetesen itt is vannak olyan dolgok, amiket ha megtudok, hallok, tapasztalok nagyon el tudok képedni, és csak döbbenten fogom a fejem, de hol nincsenek? Ha ismeretlenként mennénk Magyarországra életünkben először hosszabb távra, szerintetek nem találkoznánk annyi furcsasággal, visszásággal, mint én itt, vagy bárki bárhol? Szerintem még többel is. De azon kiakadni hogy itt így van ott meg úgy tök badarság és felesleges, hisz értelemszerű hogy itt minden máshogy van mint ott. Már Romániában is minden egészen máshogy van mint nálunk, pedig ők szomszédaink, hát még itt, akik egyáltalán nem azok:)))

Na mennem kell, hív a vacsora, pedig még le akartam vmit írni de majd legközelebb. Meg majd leírom, hogy milyen volt az öt éves unokahúgom élete első találkozása a tengerrel, mert az maga volt a csoda.

Addig is elmélkedjünk a világbékéről.

 

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pritz.blog.hu/api/trackback/id/tr96388268

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bazsiba 2008.03.21. 09:27:11

Hát nem akarom leegyzserűsíteni a dolgot, de én egyszer napoztattam a fehér hátsómat és utána legalább egy hétig csak háton tudtam aludni, ülni meg egyáltalán nem :-)

Egy dubai magyar 2008.03.24. 10:23:18

Jelentem a tengerpart ram is hatassal van, csak nekem hasonfekve jon elo (neha haton), hallom a csobogast, suti a hatamat a nap, picit fuj a szel, es ures az agy, nagyon durva. En is gondolkoztam mar rajta de amugy nekem sztem a tenger csobogas okozza.

Feher seggre meg sztem menj ki a jumeira public beahre es nudizz, legalabb meglatjuk mi fog tortenni, csak majd blogolj a sittrol:)))

susubolondság 2008.03.26. 16:18:32

Most kattantam rá a blogodra. És a kolléganőimet is igen nagy sikerrel szórakoztatom vele. :)
De nem maradok én sem adósod a szórakoztatással. Majd bemásolok néhány fejezetet a nálunk terjesztésre - szerencsére nem kiadásra - kerülő, Kulcs a nőkhöz c. remek irományból. Bár az persze nem ér el olyan magasságokat, mint a bejegyzéseid, de talán, ha valaki, vagy bárki megtalálja azt a bizonyos kulcsot, akkor egy lépéssel talán közelebb kerülünk a világbékéhez. Is.:)

susubolondság 2008.03.26. 16:32:48

• Csókbandita
Ezt a technikát semmi esetre sem javaslom, csak azért írom le, hogy merj kreatív és merész lenni, lásd, szinte bármi működhet. Egy szűkebb részen határozottan odaállsz minden elhaladó lány elé, és a következőt mondod: „Én vagyok a csókbandita, és csak úgy mehetsz tovább, ha adsz egy csókot”. Na, ez már tényleg egy őrült technika, én is csak egy éjszakát szántam a kipróbálására.

Van olyan pasi, akinek ez bejött valaha? :)

susubolondság 2008.03.26. 16:54:41

Ez volt az idézet. :)
De így visszaolvasva nem annyira vicces.:)

susubolondság 2008.03.28. 13:14:07

Ja és hogy a témához visszatérjek, kevés olyan jó dolog van, mint a tenger. Főleg innen az irodából nézve...

-pp- 2008.03.31. 08:30:13

SZia Bazsi, velem is előfordult e baleset, és akkor is azt szűrtem le, hogy az egyik életfeladatom a mértéktartás megtanulása:)) Utána már mindig odafigyeltem. Legalább a seggemre.)))

Dubai magyar kollega: a nyilvános nudizás nekem is átfutott az agyamon, de azt hiszem a következményekkel nem lenne kedvem számolni. Annyira nem vagyok kalandvágyó. De ha valaki bevállalja, szívesen levelezek vele a sittre:))

SUsubolndság, örülök, hogy jól szórakoztok, és örülök hogy ti is jól szórakoztattok engem. :)

ui. Látszik a tenger az irodátokból?:)) Mer akkor lehet hogy visszaköltözöm:))
süti beállítások módosítása