Mondtam, hogy van remény itt Dubaiban is! A múltkor, amikor a nőci megígérte, hogy fél hatra kiszállítják a vizet, hét perccel fél hat után meg is érkezett az óriás palack. És az itt olyan, mintha hét órával előbb érkezett volna...

Aztán a minap, mikor az egyik meccs után spontán letévedtem a klubba, ahol htfőnként játsszom, hogy szórólapozzak kicsit, beengedtek a kidobók, annakellenére, hogy papucsban, adidas trikóban és rövidnadrágban voltam, ami itt olyan illetlenség, mintha oda szartam volna a nagyfőnök asztalára. Nem azt mondták, hogy "figyelj, ismerünk, jó srác vagy, de íg y nem engedhetünk be", hanem az egyikük adott egy pólót, hogy legalább azzal mentsük, ami menthető. Ehhez képest egyszer a Zöld Pardonba nem engetek be rövidnadrágban. A Zöld pardonba...

Tgenap hajnalban, amikor meg a kissé elhúzódott spanyol-orosz meccs után gyalogoltam hazafelé, megállt mellettem egy autó, kiszólt belőle egy srác, megkérdezték hova megyek, és annak ellenére elvittek, hogy tök másik irányba laktak, ráadásul a városon kívül , Sharjában. Két iraki srác volt, mesélték, hogy valami buliban voltak. Nem voltam meggyőződve róla, hogy józan volt a sofőr srác, de szerncsére a nap már fent volt, az út- és látási viszonyok jók voltak, forgalom egy szál se, úgyhogy sikerült egyben hazérni. Aztán megvettem a benzinkútnál a fülöp-szigeteki kiszolgálók által lassan nekem külön előre bekészített frissen gyártott hotdogomat, álltam egy darabig, fiygeltem, hogy milyen jól szórakoznak a helyiek még reggel fél hatkor is azzal, hogy száz méteren 150re gyorsulnak fel, néztem egy kicsit a méltóságteljesen bólogató pálmafákat, majd megköszöntem a szép estét, és hazamentem.

Eljő az a világbéke is nemsoká, meglátjátok.