A minap megint összefutottam egy emberrel, akivel nagyrészt megint a vallás(ok)ról beszélgettünk. Fura, pedig annyian szeretik a foci itt is. Igen érdekes sztori volt: egyiptomi muszlim a fiatalember, de nemsokára utazik Törökországba, hogy ott térjen át a keresztény vallásra... Még mielőtt elmerengnétek azon, milyen körülmények között is derülhetett ez ki, elmondom: egyszerűen úgy, hogy mikor mondta, hogy pár nap múlva megy Törökországba, akkor megkérdeztem, hogy minek. Erre elmondta. Mikor megkérdeztem, hogy na de miért akar áttérni, azt válaszolta, hogy - és ennek miértjeit most nem fogom hosszasan taglalni - mert már nem 'kedveli' annyira a jelenlegi vallását. Ezután még eldiskuráltunk erről egy darabig, mert érdekelt volna a lelkivilága úgy mélyebben is egy ilyen döntésnek, de sajnos nem beszélt elég jól angulul, így nem tudta magát megfelelően kifejezni. A legérdekesebb az egészben az, hogy épp a Pí életét olvasom (talán nem véletlenül most, pedig igazából nem is tudtam pontosan miről szól), és pont annál a résznél tartottam aznap, amikor a gyerek össze fut a hindu a keresztény meg a muszlim pappal és kiderül, hogy mind a hármukhoz eljár imára, és ezen mind a hárman kiakadnak, majd vitatkozni kezdenek egymással. Elég jó, vicces az a rész. Erre lemegyek az utcára, és összefutok egy emberrel, akivel éppen ez történik.
Hazafelé eszembe is jutott, hogy amint végzek a könyvvel, talán vennem kéne egy ilyen 'hogyan csináljuk meg az első milliónkat' típusút, hátha már a századik oldalnál bejön a dolog.
Addig meg elmélkedek még a világbékéről.
