So far away and yet so close
Ma éjjel...
jetzt.. ahogy a Berlin fölöt az égben mondják...
ha ma éjjel megnézhetném a Berlin fölött az eget, ma éjjel megnézném
ma éjjel tele vagyok élettel
most
ma éjjel tele vagyok élettel, szeretettel, szélben méltóságteljesen ingadozó pálmafák látványával, érzésével, kuvaiti breakbeat DJ-k szuperpörgős zenéjével, magyar látogatóval, esti tapas bárral, földalatti klubbal, lédi L kifogyhatatlan türelmével, szeretetével, tele vagyok az orosz írókkal, a múltammal, a jövőmmel, a mosttal, a U2-val, (faraway, so close), Nick Cace-vel (faraway, so close) a Berlin fölött az éggel, vagy legalábbis annak emlékével, (igaz a soundtrackjét most nem találom, pedig jó lenne), költészettel, a 34 C fokos éjszakával, a páratartalommal, a stroboszkóppal, a Földdel, az éjszakával, emlékekkel, tudással, frissített tudással, újra hasznosított tudással,
ma éjjel találkoztam egy klubban egy sráccal, AC/DC polóban, összeölelkeztünk, sose láttuk egymást, mondtam honnan jöttem, mondta: oda menne, mennek mind a barátai, mondtam, menj, gyere, mondta jönne, DE: nem tudja, adnak-e neki vízumot, mert: iraki.
Lefagytam. Életemben nem történt még ilyen. Valaki menne Mo-ra és attól tart, nem kap vízumot. Álltam bénán. Próbáltam valamit mondani, hogy figyelj, intézd, menni fog, és abban a pillanatban azt kívántam, bárcsak vmi nagy fejes kis kölke lennék, aki bármit el tud intézni, és azt mondhtanám neki: "figyi, ecsém, nyugi, elintézem."
Abban maradtunk, hogy megpróbálja - miért ne kapna vízumot csak azért, mert iraki - és ha nem megy, megpróbálok vmit tenni. Ha másnem, építek egy homokmandalát vagy úszom két kört a tengerben, vagy kimegyek a napra délidőbenben, vagy valami, bármi.
Aztán ma éjjel megismerkedtem két kuvaiti DJ-vel. Breakbeat-et nyomtak, a savas diszkós pörgős kíméletlenül táncoltatós fajtából. Mondtam nekik, terveim vannak, mondták majd segítenek. Pedig először találkoztunk életünkben. És fognak is. H a nem, megírom. Ha igen, megírom.
Aztán este végeztével, elköszöntem az emberektől, kuvaitiak, indiaiak, libanoniak, satöbbiek, lent egy parkolóban, csak úgy, mintha otthon köszönnénk el egymástól a Hajó előtt reggel, és úgy éreztem, végre ide tartozom. Először. vagy másodszor. Talán max harmadszor. Vannak emberek, akik azt érzik, amit én. Akik AC/DC plóban breakbeatet hallgatnak, és közben vágynak valahová, vágynak valamire. És "jövő héten találkozunk, vigyázzatok magatokra", és aztán ők autóba be, mi , többiek parkolóból gyalog fel, fel a melegbe, a dubai éjszakába, az épületek, napfény, beton és betonba ültetett pálmafák közé, és be egy szakállas taxis taxijába, és szálemalajkum, köszöntem neki, és visszaköszönt, és nem értette, majd kitett a benzinkútnál, ahol próbáltam fülöpszigetekiül üdvözölni a kutasokat, aztán bejöttem a házunkba, és kérdeztem a portást, hogy is mondják hindiül, hogy "jó estét", és most johnny cash énekli a fülemben a U2-val, hogy The Wanderer, és előbb Simon Bonney énekelte hogy I keep Travellin' és most, most ebben a pillanatban , most elhiszem, hogy az élet egy utazás, egy trip, egy journey. Nem vagyok sznob nem azért írok angolul, hanem azért mert van kétszázhatvannégyzázrezerötszázkilenvennyolc szó amit a magyar nyelv tud jobban, és van egy pár amit az angol.
ha tehetném, egész életemben úton lennék. Nem tudom mi lesz. Akiket hallgatunk, most pl megint Nick Cave, Cassiel's Song, hol itt élnek, hol ott. Sydney, Berlin, London, Sao Paolo, Brighton, akármi, satöbbi, nem gondolunk bele, hogy ő is csak egy ember, neki is meg kell szokni, neki is át kell állni... neki max annyival könnyebb hog y mára van pénze a bankban. De 5-10 évig neki se volt. De amúgy meg ma is, ezt leszámítva semmivel se könnyebb. És mennek, és csinálják, évről évre, évtizedről évtizedere. Mennek az élet után, az inspiráció után, a társuk után, a szívük után vagy akármi után. De mennek.
Lehet, hogy azért jöttem el végre otthonról, hogy elég messze legyek és mégis közel. Messze, hogy hiányozzon, közel, hogy ne felejtsem el, ki vagyok, honnan jövök, mi vagyok, mi a faszt akarok. És azért, hogy többé ne álljak, hogy többé ne álljunk meg, mi ketten, mi sehányan.
Ma, most nem tudom. De azt tudom, h ami most történik, soha nem történt volna meg, ha otthon maradok. Nem tudom átadni. De eccer megpróbálom majd.
Gyertek, menjetek, játszatok, csináljátok, amit álmodtok, amit akartok, nincs értelme félni, egy helyben maradni, lehorgonyozni. Már akkor, ha mennél. Ha mennél, menj. Félúton találkozunk. Kezet fogunk, biccentünk, mosolygunk, megyünk tovább.
fogy az ihlet, megyek mindjárt,
Egyszer szeretnék eljutni ausztráliába...
már nem lesz az mint a '80-as - '90es években , de én majd úgy teszek. Csak AC/DC-t, Nick Cave-et és Crime and the City Solutiont fogok hallgatni. Szombat este esetleg egy kis I should be so luckyt, meg egy kis hoppá mára el is felejtettem a nevüket... az új ausztrál led zeppelin gyerekeknek... most ha fegyvert tartanak a fejemhez se jut eszembe... mindegy tudjátok a led zep metallica black sabbath klónok...
szóval , nemtom hog yfejezzem be, lefáradtam
lou reedre váltottam,
és valamit akartam még mondani a világbékéről, de fogalmam sincs mit,
világbéke
