Felhívott két magyar srác szombaton, közvetlenül ébredés után, du 3kor, hogy nincs-e kedvem elmenni velük tengózni. Mondom, srácok, várjatok egy fél órát, hogy megtudjam, élek-e, és majd visszacsörgök. Aztán kérdeztem, mikor mennénk. Aszondták, f5-5 körül. Ránéztem a hőmérőre az erkélyen. 37 árnyékban. Mondom, jobb elfoglaltságot nem találtatok, mint egy beton pályán szombaton 5-kor a tűző napsütésben focizni? Erre azt felelték: muszáj korán odaérni, nehogy a teniszezők érjenek oda korábban. Jaa, az más. Tudtam, hogy amellett, hogy nagyon szimpatikus volt nekik az bemutatkozásom 1-2 hónappal ezelőtt, azért hívnak, mert nincs meg a 4 ember, de azért megkérdeztem: és figyi, senki más nem ér rá? Mondták, de még van egy ember talonban, de inkább velem próbálkoznának. (Talán abból, ahogy eldobtam az erkélyükön a viszkis poharat, abból gondolhatták, hogy nagyon jól focizhatok.) Hmm, mondom, ez hízelgő. Szal, nincs ki a csapat, mi? Jól van, mondom, nehogy az terjedjen el rólam otthon, hogy megfutamodok egy kis hőség elöl és cserben hagyom a honfitársaimat, amikor tengózni akarnak, de nincsenek meg négyen, megyek. Különben is, az elmúlt fél órában fél fokot zuhant a hőmérséklet.

Bementem a konyhába, hogy megbeszéljem lédi L-lel a programváltozást , mondtam, hogy mégis elmegyek a srácokkal tengózni, erre mondta, milyen érdekes, kuwaitban is mindig tengózni jártak apuék az ott élő magyarokkal. Na ja, mondtam, épeszű ember nem focizik 40 fokban a sivatagban, deeee a lábtengó az más. Ott nem kell annyit futni, azt lehet bírni.

Na elmondanám, 3 perc múlva, hogy elkezdtük a bemelegítő pötyögést, úgy ömlött rólam a víz, mintha épp egy medencéből jöttem volna ki. Nem túlzok, folyt le, fröcskölt, csúszott, áztatott. Fél óra múlva már a hajam is csurom víz volt, pedig elég hosszú:)) 1 óra múlva már nem is érzékeltem a külvilágot. Egy nagy forró vizes buborékban voltam. De nagyon élveztem a dolgot, egyrészt a környezet miatt - egy elég kiváltságos lakótelep közepén voltunk, konkrétan egy botanikus kertben egy teniszpályán - , másrészt rendesek voltak a srácok, és mindenki élvezte a játékot, harmadrészt, mert rég érte labda a lábamat, negyedrészt mer eszembe jutott, hogy megint sikerült túljárnom emberek eszén: azokén, akik beülnek egy 2 x 2 nméteres szaunának hívott alkalmatosságba, és ott aszalódnak, miközben lehet ezt pálmafák közt focizás közben is csinálni. Nagyon örülök, hogy túléltem a dolgot, meg annak is , hogy utána fél órás keresés után megtaláltuk az autót is, (minden ház és parkoló tök egyfoma, a sötétben meg pláne, ja mer hogy a végén 2 és fél órát játszottunk, és besötétedett közben) , mert így legalább kedvet kaptam ehhez az új fajta játékhoz, a vízifocihoz, és legközeebb i s megyek majd. Sőt, lehet hogy legközelebb már tényleg konkrétan focizni megyek, annyira felbátorodtam. Persze, "télen" a 25 fokban könnyű lett volna elmenni! MAjd most a 40ben! AZ az igazi! Méregtelenítés, bőrradír és szauna egyben! És sérülés kizárva, mert ha csak hozzáérünk egymáshoz, csakúgy mint a labda bármelyik testrészünkről, azonnal lecsúszunk egymásról.

és nem lesz vita, anyázás, nem kerül távolabb a világbéke, és közben szépül a bőröm is:)