Ma éjjel azt álmodtam, hogy a Kiss Tibi volt az Anthony Kiedis. Mármint hogy a Tibi volt a RHCP énekese, és találkoztunk vmi klubban, és mivel régóta ismerjük egymást, megörültünk egymásnak, és beszélgetni kezdtünk - magyarul. A beszélgetésből csak két dologra emlékszem, az egyik, hogy Tibi/Anthony egy ponton kifakadt amiatt, hogy nem tud normális, tartós kapcsolatban élni nőkkel, és nem érti, hogy ez miért van, amikor úg y szeretné. Erre megnyugtattam, hogy majd én segítek neki:) A másik beszélgetés darabka pedig az volt, hogy megkérdeztem tőle, Tibitől, mint Anthonytól, hogy hallotta-e már Perry Farrell legutóbbi lemezét a Satellite Partyval, (nyilván mert tudtam, hogy ismerik egymást, meg hát kollegái szerepelnek is a lemezen:)) ) Erre azt mondta, hogy még nem. Mondom, hogyhogy, hisz már jó rég megjelent. Kurva jó lemez, hallgassa meg mindenképpen, vagy hívja fel és kérjen egyet tőle. Erre azt mondta, az most nem fog menni, mert tartoznak neki 40 ezer dollárral:)) Hogyhogy? - kérdeztem, és elkezdte mondani, de nem tudta befejezni, mert odajött a csapos, és megkérdete, mit iszunk, aztán szétfoszlott a sztori.

Na most erre mit mond az Álmoskönyv? Vagy mit mondana Freud? "Fiam, Péter, azt hiszem, itt az ideje elszakadni a blogodtól és keresni magadnak valami tisztességes rockkoncertet, mer annak nagy híját érzed, nem?

- De doktor úr, most mit tegyek, ha itt csak house partyk vannak?

- Nem tudom, fiam, nézz ki magadnak a neten valamit, és kérjél kölcsön Perry Farrelltől.

- Oké, doki, köszi!

Na, mindjárt írok is Perrynek, aztán indulok az Einstürzendére a Hajóra, csak előbb még azt leírom gyorsan, hogy válaszoltam a kommentekre, köszi, és azért írtam azt az dal idézetet, amit, mert épp Satellite Partyt hallgatok. Aztán valszeg jön egy kis Chili majd egy kis Quimby, hátha megjönnek közben a válaszok is:) És ha valaki összefut a Tibivel, mondjátok má meg neki, hogy Pépé sok szeretettel üdvözli, és sokat álmodozik róla:)

Meg azt még leírom, hogy a világ ezen táján a valóság sem sokkal valóságosabb ám:) Pénteken a magyar táborban eltöltött, amúgy is valószerűtlen nap után a red bull air race-en, indultunk volna haza, amikor ránéztünk a parkolókból kiáramló kocsihalomra (jó, az "áramló" az túlzás, kiaraszoló autókra) és felmértük, hogy még legalább másfél óra, míg kijutunk a városból. Az egyik lány javasolta, hogy ha már úgyis egy pláza mellett állunk (mi más mellett állhatnánk is itt?), menjünk el moziba, nézzünk meg egy filmet, addig elmegy a tömeg. Én azonnal benne voltam, hisz még itt nem voltam moziban, bár kétszer is elindultunk, csak szembe jött négyszáz üzlet, és nem értünk oda soha. A fiúk javasolták, hogy ők inkább ennének, mert a múlt héten is vmi szörnyedvényt láttak a moziban. Mondtam nekik, bölcsen, hogy az a múlt héten volt, most meg most van, menjünk csak. Odaértünk a mozihoz, és kb 20 percen keresztül próbáltunk megegyezni azon hatan, hogy a B, C, és Z kategóriás filmek közül melyiket nézzük meg. Végül a (ha jól emlékszem) Stealth Fighter nevű kémes , KGB-s géprablós filmet válaszottuk, mert az volt akkor épp időben, és az első látásra csak B mínusznak tűnt. Elmentünk még előtte plázakaját enni, mert nem volt időnk kimenni már a tengerre friss rákot, halat fogni és megsütni, aztán beültünk a filmre. 3 perccel később pedig felálltunk és kimentünk a teremből. Az első percben még azt hittük, hogy paródia. A másodikban reméltük, hogy csak beindul még, de amikor a harmadik percben meghallottuk az első párbeszédeket, majd megláttuk, hogy az egyik csávó, akit lelőttek, úgy esett el, mint 72-ben az NDK-s indiánfilmekben a lenyilazottak, nem is, inkább mint gyerekkorunkban, a lakótelepen játszódú "ifjúsági" sorozatokban a srácok, amikor indiánosdit játszanak, akkor úgy döntöttünk, ebből nem bírunk ki 2 óra 12 percet még, és átmentünk egy másik terembe. Egyszerűen hihetetlen volt. Elképzelhetetlen. Leírhatatlan. Nézzétek meg.:) A másik teremben éppen baltával készültek vkit felaprítani, úgyhogy végül átmentünk egy Pierce Brosnan filmre (asszem Butterfly on a wheel), ami már legalább fél órája ment, és ami szintén nem volt túl épületes, de legalább úgy nézett ki mint egy film.

Ennél sokkal jobban szórakoztunk utána azon, hogy újra és újra megbeszéltük: legközelebb is csak együtt megyünk moziba, sőt , mostantól minden alakalommal, ha egy kis dugóba kerülünk, vagy akár csak egy piroslámpa jön, azonnal kiszállunk és bemegyünk egy flmre:)

Másnap ez egyik sráccal és két kollegájával találkoztunk nálunk a tengerparton, tök jó kis nap volt, végre emberemre akadtam, és együtt szeghettük meg az egyik igen szigorú törvényt itt, amitől igen jó kedvem lett, aztán megbeszéltük, hogy este elmegyünk a 360 fok nevű klubba egy kicsit csörögni, meg poharat csörgetni, mely hely azért jó, mert okos emberek egy móló végére építették, 360 fokban nyitott terasza van, a kilátás pedig annak megfelelően, hogy melyik fokon állsz, vagy a tenger, vagy a part és a házak, vagy a jacht kikötő és a hullám alakú szálloda, vagy pedig a vitorlás alakú olcsó szálloda. A szél melegen fúj, a house éppen olyan, amilyennek lennie kell, szóval ideális hely péntek szombat estére. (Hétfőre is.)

Na és ott jött egy újabb valószerűtlen epizód: magyar barátunk még dolgozott, így csak kollegájával, egy indiai sráccal és annak szlovák barátnőjével csacsogtunk. Talán életemben nem beszélgettem még szlovák lánnyal huzamosabb ideig, vagy legalábbis nem emlékszem rá, így egyik-kérdést a másik követte. És pár perccel később, - rögtön azután, hogy többször egymás után megpróbáltam szlovákul kimondani azt, hogy "csütörtökön", vsvtrktksv, vagy vmi ilyesmi - eszembe jutottak gyerekkori emlékeim a cseh1 és cseh2-ről, majd én coron(it)ával, ő pedig sex on the beach-csel a kezében a világ legdrágább szállodájának árnyékában, és a kikötőben ringó luxusjachtok társaságában a kórház a város szélénről, Blazsej doktorról, Dzsémi és a csodalámpáról, hurvinyekről és mányicskáról, lolka és bolkáról, és a vecsernyicsekről kezdtünk el beszélgetni, valamint arról, hogy anno, amikor csehszlovákiában kezdődőtt este a Linda a tévében, kiürültek az utcák, mert mindenki rohant haza nézni a kis klumpás lány kalandjait:)) Azt hiszem, ebből a beszélgetésből azóta sem ébredtem fel. Lehet, hogy a mai álom volt a valóság és tulajdonképpen Tibi az RHCP énekese, csak ti mind álmodtok, és azt hiszitek, hogy Anthony az?

Na ezen gondolkodjatok el, aztán menjetek át Párkányba és éltessétek Blazsej doktort meg a világbékét.